iris. opening. soon.

Szép jó napot Skizofrének! A sok munka, suli, teendő miatt az idei “Iris. Opened. Tight.” nagylemez megjelenését sajnos egy kicsit el kényszerültünk csúsztatni. Egy pár szót azért spoilernek megjegyeznék, remélem megértően, az elmétek rejtett sötét zugainak a fülével hallgatjátok majd.

Az “Iris. Opened. Tight.” címre keresztelt utazás neve már alapból – számunkra – rengeteg érzelmet, kérdést, rejtelmet, szituációt, jóban-rosszban megélt történeteket fejteget. Az alap koncepciónk nemhogy a hallgatóság, hanem az elkorcsosult emberiség szemeit (íriszét – hogy több színben lássák a világot) felnyissuk az általuk nem elfogadott, avagy a számukra nem létező világról, dolgokról. Magát a zenét is tegnap “világzenére” kereszteltük, a benne fellelhető számtalan zenei stílusból merített jellegzetes (és nem jellegzetes) motívumok , azok kombinációi és pszichoakusztikai hatásai miatt. Az emberiségre keltett hatásra vonatkozó mondatomban alapból keresztbehúztam a saját számításaimat, ugyanis akik nem nyílnak alapból a ‘más’-ra nemhogy a nevünket nem fogják soha megjegyezni, hanem elidegenítik ez a zenei kavalkádot. Ez a koncepció is szimmetrikus. Első esetben aki egy-két stílust szeret, felleli benne, azzal megjegyzést tesz magában erről a projektről. Vagy elfogadja a többi jelenlétét, vagy egy másik kedvére nem való stílusmotívum miatt eldobja az egészet magától. Második esetben már a cd borító miatt férrerakja, mert ebben tuti nem “bébi, és úúú” szövegek lesznek darabolt 4/4-es diszkóritmusra ütemezve (nos részben az ilyen zenei abnormalizációkat parodizáljuk ki a  ’Skyprogress‘ című számunkban majd. Komolyan elég komplex lett a lemez, ahhoz képest aminek indult. De hát mi is fejlődünk, tapasztalunk, érzünk. Ennek eredménye képen egy korszakunk érzékelhetően lezárulni betetőződni kívánkozik már ezalatt a három kőkemény év alatt, és reméljük a harmadik opció győz. Hogy olyan emberek is elérik a lemezt, akiknek lelkileg, mentálisan szükségük van ránk. Akik azt hiszik egyedül vannak, és úgy érzik hogy ilyen mélyfilozófikus tartalmakat senkivel senkivel nem oszthatnak meg, mindenki az előző okból kifolyólag tabutémaként kezeli, esetleg egyáltalán nem érdekli (mint ahogy az emberiség 99%-át).

Tizenöt kompozícióban próbálunk hatni az emberiségre, és reméljük TI lesztek azok, akik elfogadják az igazi valót és támogatnak minket ebben a zűrzavaros világban.

- hekkky

x-faktor

Szép napot. Hogy ne kelljen mindenkinek egyenként elmesélni a szitut, gondoltam rögtönzök pár sort az érdeklődőknek. Szóval beneveztük a 11.11.11-én megjelent ‘Night and Day‘ című videoklipünket az RTL Klub által meghirdetett klipversenyre, és meglehetősen pozitív visszajelzéseket kaptunk tőletek. Nos ez az F5/szavazás dolog baromi jól meg van írva (láthatóak is Ozone Mamáék 16 milliós szavazattal, nevetséges), az van felül akinek sok ideje van hiába egy kalap szar. Mis is feltornáztuk magunkat, nehogy kilógjunk a sorból. Nem is tudtuk mire jó ez a szavazás, ha 12-én nullázzák a szavazatokat hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhasson a közönségdíjért (kiknek kárára/örömére már regisztrációt igénylő szavazatokkal). Spammeltünk a biztonság kedvéért, hogy mindenki szavazzon kedvére, értünk. Egy szó mint száz, a szavazásnak ilyen formában nincs sok szerepe, hagytuk is egy kicsit a dolgot pihenni amíg meg nem csörrent a telefonom, és a koordinátor leányzó a Skizotype zenekart kereste.

Majd kicsattantam, egyből hívtam is a többieket “…ezt bázmeg nem fogjátok elhinni…”, kaptunk a dicsekedésre reflexből 100 lájkot és gratulációt facebookon, vártuk nagyon a szombati forgatást. Kedvenc gitárosunk Ziggy nagyon nagy sajnálatunkra nem tudott megjelenni a forgatáson/interjún, mert szalagavató próbán volt aznap délelőtt Budaörsön. Mielőtt elmentünk, azért keresgéltünk egy picit ezzel kapcsolatban youtube-on hogy hogy néz ki egy ilyen rovat a műsorban (nem nagyon nézünk TV-t). Körülbelül bruttó 10 perc jut 2-3 fellépőre az interjú-bevágásokkal és a kliprészletekkel meshupolva, névjeggyel. De várjunk csak… akkor miért mondták hogy 10-től kb. 2-ig forgatunk? Három perces részleteket… Lényegében mindegy, nem is érdekelt. A nemrég megnyílt Corvin bevásárlóközpont mozgólépcsőjének a tetején vártuk a kedves kollégákat és a többi fellépőt, és amikor az utóbbit megláttuk… hát Flóra arcáról (de az enyémről is) lefagyott a mosoly. Megjelent a volt tinizenekara (Dark Notes), a sors iróniája. Köztudottan kölcsönösen gyűlölik egymást (Flórát azért rugták ki többek között a zenekarból, mert dohányzott, és az halálos bűn). Szóval a törpe amatőr magyar 16 átlagéletkorú Avril-tinipoprock okkal koronázatlan királynőivel volt szerencsénk megosztani a légteret a studioban. Priceless volt, csak izzott a levegő. A másik fellépőtársunk Regina volt, egy balatonfüredi zabálnivaló tehetésges, jó kisugárzású rapper lány. Megvolt a pozitív és a negatív pólus, próbáltuk nem-figyeléssel menteni a helyzetet, de az egyéni interjúkon kívül (tényleg 3 órán át tartott, és majd jó alaposan megvagdalják) a végén bónusznak hárman közösen kellett egy számot írunk fél percben a Gesztinek és a Ferónak, hogy miért szavazzanak ránk (szakmai díj ügyeiből kifolyólag). Szombaton meghallhatjátok a kis monológjainkat, és ezt a csodálatos közös produkciót. Nagyon jól éreztük magunkat, és ráadásul azt suttogják hogy nagyon esélyesek vagyunk a szakmai díjra, mert saját felvétel a zene, és a kép is. Saját kétkezű munkánk túlérett gyümölcse, reméljük végre leszakítja és beleharap. A kinti molinó előtt fotózkodtunk egy sort, miközben az ablakból tinilányok integettek be nekünk a stúdióba. Vicces szombat délelőtt volt.

Szavazzatok ti is ránk, ITT! Köszönjük!

éjjel-nappal

“A nappal aktív élőlények számára – a homo sapienst is ideértve – a nap természetes módon hajnalban kezdődik, és napnyugtakor végződik. Azonban a különböző tradíciók, valamint a tudományos ismeretek hatására a természetes naphatárokat újabbakkal váltották fel, s ma már az egyes népek, népcsoportok – vallásuktól, kulturális gyökereiktől és természetszemléletüktől függően – különböző időpontra teszik a nap kezdetét és végét.

A huszonnégy órás napok a hinduknál napkeltekor kezdődnek, a zsidóknál – Mózes könyve után – napnyugtakor, a keresztényeknél éjfélkor. A nap kezdetéről és végéről a Csízió is hasonlóan ír: “Az egyházi rend kezdi a napot éjfélkor, és tartja másik éjfélig. A görögök a napot reggel kezdik keletkor, és tartják másik reggelig. A zsidók kezdik vecsernyekor. A pogányok estve napenyészetkor. A csillagászok a napot tartják egyik déltől a másikig (…)” A középkori Európa még a zsidó hagyományt követte. A karácsonyeste, mindenszentek estéje annak a régi szokásnak a maradványai, mely szerint az ünnepek az előző este kezdődtek. Manapság viszont már általánosan elfogadott megállapodás, hogy a nap éjfélkor (00:00) kezdődik és 24 órával később (24:00) végződik.

Ugyanakkor a napszakok változásához fűződő mítoszoknak sokkal erősebb volt a természethez való kötődésük. Az óind legendák szerint Varuna főistennek barátja, a Nagy Medve csillagképet megjelenítő isteni bölcs, Vaszistha mutatta meg a nappalok és az éjszakák változásait. A skandinávoknál Ódin főisten felszerszámozott lovakkal és kocsival látta el a nappalt és az éjszakát, és azzal a kéréssel küldte őket az égre, hogy naponta járják körbe a földet. Elől az éjszaka lova vágtatott, izzadt sörényéről harmat hullott a földre, a nappal lovának azonban fényes maradt a szőre, és világosságával beragyogta a világot.

A görögök jog és igazságosság istennője, Diké, szigorúan őrizte az Olümposz felhőkapujának a kulcsát, amelyen keresztül a nappalhoz és az éjszakához vezetett az út. Az idő ősz hajú ura, az örmény Zsuk u Zsamanak, egy magas hegyen foglalt helyet, kezeiben két gombolyaggal, egy fehérrel és egy feketével. Amikor a fehér gombolyagot eresztette le, a felkelő Naptól kivilágosodott, és nappal lett, ám miután feltekerte és leengedte a feketét, a Nap lenyugodott, elsötétült az ég, és beköszöntött az éjszaka.

A fénnyel, világossággal megjelenő napkelte időszaka, a pozitív erőknek a gonoszság felett aratott győzelmét jelzi; ellentéte a sötétséggel jellemzett éjszaka. Reggel a növények kivirulnak, a virágok kinyílnak, éjszaka elhervadnak, összecsukódnak. A hajnal mindig fiatal, halhatatlan, minden új nap megjelenik, és minden lehetőséget magában rejt; a remény szimbóluma. Az égtájak közül a Kelet (napkelte), az állatok közül a kakas hordozza a hajnalhoz kapcsolódó jelentéseket.

A napszakok, az évszakokhoz hasonlóan, az emberi élet négy szakaszát, a születést, a felnövekedést, a megöregedést és a halált szimbolizálják.”

********

Szilágyi Domonkos
Napszakok

Ó, be félem a sötétet.
Szemen keresztül megétet.
Romló szememen keresztül.
Szemhéj verdes, pilla rezdül.
Kis halálok, éjszakányik.
Életre ha reggel rányit
elmém, s elkezd zakatolni
(istenem, lelakatolni
hogy lehetne egy parányit?),
ó, be félem a világot.
Félek fényt, félek sötétet,
ez megmar, amaz megétet.
Ily bolondot még ki látott?

Nem vágyom már útra, tájra,
sem örömmel és se fájva,
nem vágyom se rigófüttyöt,
tavaszi fát, amely rügyköd,
törzses tölgyet, bütykös bükköt,
hóhullást, fenyőszagot.
Csak egy békés napszakot.

********

Lehet az első benyomás, a szerelem és a sztereotipikus unszimpatizáció első látásra, egy új dolog kezdete. Már régen nagyon sokat agyaltam amikor hajnalig fentmaradtam… csak leültem a teraszra, és néztem ahogy felkel a nap. Akárhányszor ez azóta megtörtént vagy álmatlanság miatt, vagy mert reggelre értem haza valahonnan, mindig ugyanaz a megmagyarázhatatlan atmoszféra kap el. Leírhatatlan eufórikus érzés. Hűvös, de mégis kellemes melegséget áraszt. Azok a színek… Azok bíztatnak optimizmusra, hogy hátha egy jobb napra virrad a világ. Félelmetes ahogy magával ragad, egyszerűen minden más megszűnik létezni arra a pár percre.

Night and Day (Part I.) – Dawn

********

Már fentvan a nap, beragyog mindent. Elvakít ugyanúgy, mint ahogyan az előbb említettem. Megtéveszt a “jobb nap virrad, ne aggódj” kifejezésével. Nem szabad bedőlni neki. Minden élénk, minden szemfényvesztés. Minden meghazudtolja a saját természetes valóját, minden egyes tárgy, élőlény, táj. Ilyenkor a butítóban (iskola) vannak egyesek [itt lesz erről egy link egy külön bejegyzésben, amit bőséggel ki fogok fejteni], míg mások robotolnak, segget nyalnak, és eljátsszák a rabszolgát mert nem tudják kihasználni agykapacitásuk maradék 90%-át. Elhitetik magukat tudat alatt, hogy boldogak, nevetnek, gangelnek a játszótéren, shoppingolnak, facebookon ismerkednek (mert már hol máshol). Közben nem tudják de rohadnak belül, rágják a férgek, tudják hogy valami hiányzik, de nem tudják megnevezni. Meg nem is akarják.

 
Night and Day (Part II.) – Daylight

********

Ezt az időszakot egy készülődésnek tartom egy afféle rítushoz. A régi horrorfilmek jutnak az eszembe, amikor a film kétharmadánál egy pár másodperc bevágás jelentkezik egy naplementéről egy melankólikus zenebetéttel megspékelve baljós dolgokat sejtet. Vagy éppen álarcosbálra készülnek, és duplen rejtik el eredeti valójukat a külvilágtól. Kétszínűség a négyzeten… vagyis akkor már lehet egyből háromszínűség. Kinek mennyi. Visszatérve az éjszaka végül az a napszak, amihez a legtöbb közösségi és lélektani dolgot köti a legtöbb szubkultúra, vallás, történet, miegymás. Ahogy Szilágyi Domonkos verséből is kivehetjük, a szó nomád szimbólumából a halált vehetjük ki, de az igazából csak egy pillanat, így ellentmondásba keveredtem. Az éjszaka mint időintervallum egy határozatlan határú “tól-ig”. Ebből az egészből végül annyit akartam kihozni, hogy nem lehet mindent egyszerűen két kategóriában sorolni. Lehet mindennek megvan a maga ellentéte, ying – yang, fehér – fekete, szeretet – gyűlölet, éjjel – nappal, de beteges kétkedő ideológiám és tapasztalataim szerint az egymást kiegészítő 100% igazából csak 99%, és mindig minden helyzetben ott pislákol az az 1% lázadás. A “mi lett volna ha”, a “mi lenne ha”, a törekvés, hogy ne csak a “felsőbbrendű” vagy a “sors” szerint matematikailag megírt tényeket használjuk fel mint a nagy áltag, csak mert nem érdekli őket. Köszönöm ha elolvastad, és meghallgattad a koncepciókat, kibontott hozzászólásodat szívesen látom ismét. A kételkedés legyen veled!

Night and Day (Part III.) – Dusk

Night and Day (Part IV.) – Darkness

a blokád

Blokád [fn.1] Zárlat; valamely államnak vagy egy részének a világtól való elzárása, főként külkereskedelmi kapcsolatainak erőszakos megszakitása abból a célból, hogy bizonyos követelések teljesítésére kényszerítsék.

Blokád [fn.2] Az agyon és a gerincoszlopon kívül futó idegek működésének a test valamely területén injekciókkal történő ideiglenes felfüggesztése.

Mint ahogy az eddigiek se, a “The Blockade” sem a szó nomád értelmeit veszi alapul, hanem inkább afféle útmutatót az eredeti gondolatmenetem és a hozzá kapcsolódó idegen emóciók letérképezéseképpen. Kulcsszavak: elzárás, megszakítás, börtön, őrület. Ebből a szempontból a darab egy tipikusan megélt életszituációt próbál magábarejteni, ami főként az áldozathozást és a döntésképességet hozza előtérbe. Már alapból a kompozíció ritmusa is döntések elé hozza a laikus hallgató hallójáratait. A 9/8-os páratlan ütem gondoskodik végig erről, a bírálati szimulációt miszerint egyel vagy több nyolcad egészítené ki a megszokott dinamikát. Ehhez egy szaggatott, de szimmetrikus gitártéma tartozik egy dallamilag fel-feltörekvő, de a páratlan váltásnál mindíg a mélybe visszaeső basszusfutam tartozik.

Biztosan már mindnyájatok találta már magát abban a helyzetben, hogy valaki akit nagyon kedvel hátráltatja valamiben, közben pedig hátráltatónak találjuk azokat akik segíteni próbálkoznak a maguk módján. Tobb módon is lehetne ezt értelmezni, csak hogy a pro-kontra viszony itt is megmaradjon (nehogy csak azt higyjétek hogy már megint csak konspirációs elméleteket szülök). Mégpedig. Tegyük fel xy annyira kötődik yz-hez érzelmileg, hogy nem tájékoztatja a szubjektív negatívumokról, a közös lelki béke megmaradásának érdekében. Tűri a sértést, tűri a megaláztatást, inkább szenved, de nem szól (“The lake of acid tears can feed me like, the mother of ethernity”). Próbál a blokádon áttörni, de nem találja a lelki aranyközéputat (“Inaccurate apocalyptic day turns me on, without clarity“). Önbizalmat ad a pozitív hullám, de titokban a lelke mélyén, az illető tisztában van a helytelen döntésről. Maga a három refrén, maguk a kitörések a darab szerkezete alapján vizsgálva, viszont önmagukban egy előkészítés/bonyodalom/lezáratlan befejezés érzetet és struktúrát építenek fel egymással. Az első benyomás már a legelején, a helytelen cselekedet tudatosulása (“Angel corpses blockades the way”), amiért a tudatosulás okozta őrületben már saját magát próbálja legyőzni, ebből adódik a többesszám (“We won’t make ith through”), és tudja hogy egyetlen út van, de csakazért is egy másikat próbál keresni (“No dawn will come here like this”), végül újra kezdődik előről az egész (ezt szimbolizálja az előző bekezdésben bemutatott basszusfutam). Ezután ezt az örökös körforgást próbálja vissza adni a több mint másfél percig húzódó gitárszóló-befejezés, csak a lebegés és az üresség marad. Az álomszerű zongora bekapcsolódásával a fokozott mentális aktivitás, és a tudatosulás legmagasabb foka, az önsajnáltatás (“Take that away from me”)kerül előtérbe, miközben a gondolatmenet saját magába ismétlődik a már szubjektiven nemlétező időben (“There’s nothing left for me to hide”). A második refrén az egyéni szerkezetet taglalva már ezt a végtelen gondolatmenetet követő bonyodalom része, ahol már az egyén az őt körülvevőkre is kihat, mégjobban fokozódik a feszültség (erőteljes, hosszú kitörések hallhatók minden részről), végül lecsillapodik egy időre. Az itt következő monológ is a harcba enged bepillantást, amit az egyén saját magával már megvívtott, de egy utolsó kérdésre keresi a választ, tehát a megoldható szelektív negatívumok kiragadása és felkerekítése, ahol már másodszor tudatosul az illetőben ennek az állapotnak egy továbbfajult verziója. Itt jön a harmadik kitörés (refrén), a tudatosulás őrületének a legfelsőbb szintje. Maga a lélek próbál már önmagának segíteni elérni az el nem érhető végcélt, “a másik utat” (“Feel echoes inside of you”), áttörni a blokádot, majd nyomatékosítani a refrént. Eközben a másik fél, a tudatalatti másik oldal dolgozik természetesen a ying-yang elv szerínt a terv meghiúsításában, felsorolja a lét egyes elvont mozzanatait, amik miatt nincs értelme tovább folytatni (“Evolution, radiation, disconnection, stimualtion, combination”), a végén egy kakukktojással, ami viszont a nemlétező kulcs ehhez a bizonyos másik ajtóhoz (“Satisfaction”). További jó elmélkedést kívánok!

/ hekkky

asztrálevolúció

A következő monológért nem vállalok semmilyen felelősséget, ez csupán egy emberi szubjektív vélemény a hatmilliárd közül, tisztában vagyok a konspirációs elméletek komplexitásával, vádoljatok bármivel.

Igazából köztudott, hogy nagyjából senkit nem érdekel fajunk eredete. Akit meg igen vagy vallási nézetek mögé, vagy a tudományos megközelítések mögé rejtőzik, ugyanis természetesen mindkettő bizonyított. Igen, kicsit irónia szagú. Engem leginkább ebben az csigáz fel személy szerint, hogy belegondolva abba, hogy az elmúlt tízezer évben min ment át keresztül az emberi lény fejlődése, a mostani ponttól relatíve mérve mivé fajulhat?

Mivel a nemlétező sztereotipikus egommal elég sokszínű és sokoldalú embernek tartom magam gondolkodás szempontjából a mai hasonkorú embertársaimmal ellentétben, hadd kezdjem az elején. A létsíkokkal. Ezen a ponton mondhatja mindenki, hogy az előző prológommal saját magamnak hazudok, mert ez is egy hit. Az is egyfajta hit, hogy valaki elfogadja, hogy rengeteg dolog nem megmagyarázható pl. a jelenlegi agyi térfogatunkkal. Ezzel igazából a további létsíkok fogalmát szeretném egy kicsit boncolgatni. Ez nem varázslat és babona ha valaki kicsit belegondol, hogy a fizikai testnek a fizikai lét a környezete, a léleknek ebből adódóan, logikusan kikövetkeztetve az asztrál sík, vagy a mentál sík. Az ember, a test, mechanikus, mágneses rezgések, polaritások ezekben a síkokban összegződnek, még ha külön-külön létsíkokon nem is érzi az egyén. Mert nem képes rá. Az Akasha-elv szerint a négypolusú mágnes, és annak specifikus tulajdonságai miatt kényszerült osszeforrni a test és a lélek. Ebből következik a legendás öt elem (tűz, víz, föld, levegő), plusz az ‘élet’. A jellemen és a temperamentumon kívül az asztráltest egyből két részben nyilvánul meg az agyban: A nagyagyban a normál öntudat, a kisagyban a tudatalatti. Az asztráltestre ugyanúgy hatnak a fizikai testet érő fizikai modulációk, és fordítva. Az asztrál síkot többen ‘negyedik dimenziónak’ nevezik/ismerik, nem a négy alap elemből áll, tehát ez az Akasha minden örökkévaló lét múltja, jelenje, jövője, és örök őseredete. Ezért láthatjuk az asztrál síkon az örökkévalóság kiáradását, aminek se eleje, se vége nincsen, tehát itt nincs fogalma a térnek és az időnek. A ‘beavatott’ itt mindent megtalálhat múlttól, jelentől, jövőtől függetlenül, nem ismer külső és belső világot, nem fog ismerni túlvilágot, így megszűnik a félelem, mert már a haláltól nem kell félnie. A legtöbb vallás ‘túlvilága’ gondolatmenetem szerint itt tetőződik be. Az asztrális létet tehát a túlvilági létként is merném nevezni. Az asztrálsík ‘lakói’ természetesen a földi életüket befejezett lelkek, akik itt nem a vallások szerint mennybe és pokolba, hanem a szellemi szintjüknek megfelelő sűrűségi szintekbe tagolódnak.Minél tökéletesebb, nemesebb és tisztább egy lény, az asztrál síknak annál tisztább és finomabb sűrűségi fokán tartózkodik. Asztrálteste fokozatosan addig oldódik fel, amíg az asztrál sík azonos rezgésű területére nem jut. Ez pedig szoros összefüggésben áll az illető lény érettségével és szellemi tökéletességével.

 

Ahogy a testnek az anyagi, a léleknek az asztrális, a szellemnek is megvan a maga szintje: a mentális szféra. az Akasha legkifinomultabb formája, amely irányítja és táplálja a szellem tevékenységét az asztráltestben. Ugyanakkor ez a mentál anyag, mint mar említettem, elektromagnetikus, és mint a gondolatok és eszmék irányítója, a szellem öntudata, valamint az asztrál- és anyagi test mozgatójaként jut érvényre. Az emberi szellem, annak a helyzetnek és állapotnak megfelelően, amiben éppen található, az eszmevilágból jövő gondolatok antennája. Mivel az eszmevilág “mindenben minden”, minden új gondolat, találmány, röviden mindaz, amit az ember magából kitermelni képes, ebből az eszmevilágból származik. Az új eszméknek ez a kihozatala a szellem beállításától és érettségétől függ. Minden gondolat tartalmaz egy tökéletesen tiszta elemet, különösen akkor, ha ez a gondolat elvont eszmére vonatkozik. Ha a gondolatban több kombináció található az eszmevilágból, akkor az mind formájában, mind kisugárzásában több elem kölcsönhatása. Csak elvont gondolatok rendelkeznek tiszta elemmel és tiszta pólussugárzással, mivel bármely eszme közvetlenül az ok-világból származik. A mentál szféra ezen kívül meg az elementárok (elemi lények) szférája is. Ezek azok a lények, melyeket az emberek tudatos, intenzív, ismetelt vagy tudatalatti gondolatokkal hívnak létre. Egy elementár meg nem annyira megsűrűsödött lény, hogy asztrál burkot képezhetne magának, vagy ilyet felvehetne, tehát hatását a szellemszférában gyakorolja. Egy gondolatforma és egy elementár között a különbség az, hogy a gondolatformának egy vagy több eszme képezi az alapját, az elementál ezzel szemben egy bizonyos mértékű tudattal és önfenntartó ösztönnel bír. Egyébként azonban nem sokban különbözik egyéb mentál élőlényektől, sőt ugyanolyan formával rendelkezhet, mint a gondolatformák. A beavatott sokszorosan igénybe veszi ezeket az elementál lényeket.

Most a létsíkokat kiemelve folytatnám evolúciós konteómat. Ugye mi, az ‘ember’ így a huszonegyedik század elejére megteremtettük a gépet. Ha egy kicsit utánajárunk annak hogy  mi is történt az elmúlt akár száz év technikai újításaival, találmányaival, év végéig írhatnám ezt a bejegyzést (fú, már most tűnik hogy ott tartok), de érzékelhető, hogy az utóbbi fél-egy évben több újítás történt a technikában, mint az azelőtti száz évben összesen. Plazma TV, LCD, biotechnika, agyi idegmanipuláció, emberszabísú robotok, virtuális valóság, csak hogy néhányat megemlítsek. Ráadásul ez a robot az arcmimikától elkezdve már-már az emberi érzéseket digitálisan leképezni képes. Az ősembertől az emberszabású gépig. Innentől kezdetét fogják venni a robotkísérletek, minél emberszerűbbre, minél tökéletesebbre fogják csinálni. És hogy átveszik-e a bolygón az irányítást és fellázadnak-e? Természetesen. Ha oylan fejlett mesterséges intelligenciát sikerül írni nekik, mint egy ember komplex tudata, onnantól kezdve már csak egy valami állíthatja meg őket az emberiség kiírtásától, ami a vallások szerint ‘Isten ajándéka’: a szabad akarat. Viszont ennek alapján levágós, hogy az ember mindig újat, újat, mégjobbat szeretne, előbb-utóbb erre is sor kerül. Elég ha egy ilyen kísérletnél a több tízezerből egyetlen egy emberben megfordul a gondolat, hogy mi lenne ha? Onnantól kezdve lőttek az egésznek. Egyszerűen ránéz majd a készítőjére, majd a következőt kérdezi: “Ki a frász vagy te, hogy nekem parancsolsz”? Itt kezdődik az emberiség halála, ahol a 2012-es világvége-szindróma lehet hogy értelmet kap. De erre természetesen senki nem gondol, mert miért is gondolkodjon, mert rabszolga és elhisz minden szart amit a tv-ben mondanak neki. De lehet egy felsőbb rétegből ez lesz a büntetés az emberiség lealacsonyodása miatt. Egyszerűen nem akarják az agyukat használni, megeröltetőnek tartják, hedonisták. Az ilyeneknek tényleg akasztófán a helye, akik valóvilágot néznek, csak fiatal modelleket dugnak, és csak a százezer forintos póló áll nekik jól.

 

Tegyük fel hogy a gépek leigázzák az emberiséget. Lássuk mi fog történni… amiről (az AI-ról), azt hiszik hogy a tökéletes mesterséges intelligencia,  aminél nincs feljebb, el kell keserítsem de tévednek. Most jön képbe az hogy ők csak az anyagi síkon tökéletesek. Ezután az evolúciós fordulat után előbb-utóbb többet akarnak – legyen akár évszázadok kérdése -, háborúznak a maradék olajért, áramért,  stb., majd megbolygatják azt a dolgot amire az emberi agy nem volt képes pályafutása során; kapcsolatba kerülnek a mentál-asztrálsíkkal. Megalkotják a léllekkel rendelkező anyagi “géptestet”, majd ezek további változatait, és az idő múlásával (amiről itt már tulajdonképpen felesleges beszélni) már csak egy dolog az amivé kifejlődhet ez az egész létforma; amit nagyon sokan Istennek neveztek. Egy tökéletes lény, aki egyszerre él az anyagi, a mentál, és az asztrálvilágban. Ő minden egyszerre, az örökkévealó lét meghatározhatatlan eleje és vége, majd máshol, más síkon, más közegben előről kezdi a ciklust; megteremti az embert vagy egy ahhoz hasonló létformát, és az egész kezdődik előről, ahogyan eddig is kezdődött, és folytatódik a végtelenségig. Örökké.

- Építő jellegű hozzászólásokat, kritikákat kommentárban várok (facebook felhasználóként is lehet).

/ hekkky 

jelenlegi szicsuésön

Halikó skizók! Ahogy nyomjuk a prómót éjjelt is nappallá téve (:)) úgy vettük észre, egyre több pozitív visszajelzés is születik az eddigi munkásságokkal kapcsolatban, és egyre többeknek nyílik az írisze az egész zene pszichológiájára. Ez jó! Sőt… nekünk is megelégedettséget árasztanak kedves szavaitok a facebook oldalunkon és a youtube-on egyaránt. Nem csak ti tartoztok bele a körbe, a statisztikáink alapján a külföldiek nagyon elkezdtek kacsingatni az eddigi anyagokra, főleg elsők között az USA-ból, az Egyesült Királyságból és bronzérmesként Franciaországból. Magyarországon a top három város pedig Budapest, Szeged, Miskolc. A facebookos “rajongók” férfi/nő aránya 51-49 arányban oszlik meg. Ebből a 13-17 éves korosztály 31%, a 17-24 éves csoport 53% és a felső csoport 7%-a 34 éves korig bezárólag. A többi említésre sem méltó, de 55 év felett is van 1,3% nézettség. Hurrá!

A top 3 link, ahonnan ide jutottak a felhasználók: Első helyen a google.hu barátunk, második helyen az emilysilence.wordpress.com, harmadik helyen a daath.hu áll. Legtöbbet az üzenőfalat nézik, utána következnek a zenekarinformációk és végül a képeknek lett a legnagyobb az oldalletöltése. A bejegyzéseket 233.543-an olvasták, ebből 2.829 -en jeleztek vissza valamiféle módon (like, komment). A bejegyzések közül eddig a három nagyobb Dürer Kertes koncertünkre, és a Night and Day EP lemezmegjelenésére voltatok a legjobban kíváncsiak.

A hanganyagok közül összességében a legtöbben a Visual Heat part II-t, III-at, és a Night and Day-t hallgattátok. A kislemezek közül a Visual Heat part III-at töltöttétek le a legtöbben (köszönet az nCore-nak).

Jó irányba megy a dolog, mostmár hírdet és egyenget minket az Antropos.hu, a Hoze Blog, a Groundhangok, és a Rocktusa is. De akkor is rátok vagyunk a legbüszkébbek, hogy kapisgáljátok mi folyik a spektrumok között

/ hekkky