•2011. november 22. kedd •
“A nappal aktív élőlények számára – a homo sapienst is ideértve – a nap természetes módon hajnalban kezdődik, és napnyugtakor végződik. Azonban a különböző tradíciók, valamint a tudományos ismeretek hatására a természetes naphatárokat újabbakkal váltották fel, s ma már az egyes népek, népcsoportok – vallásuktól, kulturális gyökereiktől és természetszemléletüktől függően – különböző időpontra teszik a nap kezdetét és végét.
A huszonnégy órás napok a hinduknál napkeltekor kezdődnek, a zsidóknál – Mózes könyve után – napnyugtakor, a keresztényeknél éjfélkor. A nap kezdetéről és végéről a Csízió is hasonlóan ír: “Az egyházi rend kezdi a napot éjfélkor, és tartja másik éjfélig. A görögök a napot reggel kezdik keletkor, és tartják másik reggelig. A zsidók kezdik vecsernyekor. A pogányok estve napenyészetkor. A csillagászok a napot tartják egyik déltől a másikig (…)” A középkori Európa még a zsidó hagyományt követte. A karácsonyeste, mindenszentek estéje annak a régi szokásnak a maradványai, mely szerint az ünnepek az előző este kezdődtek. Manapság viszont már általánosan elfogadott megállapodás, hogy a nap éjfélkor (00:00) kezdődik és 24 órával később (24:00) végződik.
Ugyanakkor a napszakok változásához fűződő mítoszoknak sokkal erősebb volt a természethez való kötődésük. Az óind legendák szerint Varuna főistennek barátja, a Nagy Medve csillagképet megjelenítő isteni bölcs, Vaszistha mutatta meg a nappalok és az éjszakák változásait. A skandinávoknál Ódin főisten felszerszámozott lovakkal és kocsival látta el a nappalt és az éjszakát, és azzal a kéréssel küldte őket az égre, hogy naponta járják körbe a földet. Elől az éjszaka lova vágtatott, izzadt sörényéről harmat hullott a földre, a nappal lovának azonban fényes maradt a szőre, és világosságával beragyogta a világot.
A görögök jog és igazságosság istennője, Diké, szigorúan őrizte az Olümposz felhőkapujának a kulcsát, amelyen keresztül a nappalhoz és az éjszakához vezetett az út. Az idő ősz hajú ura, az örmény Zsuk u Zsamanak, egy magas hegyen foglalt helyet, kezeiben két gombolyaggal, egy fehérrel és egy feketével. Amikor a fehér gombolyagot eresztette le, a felkelő Naptól kivilágosodott, és nappal lett, ám miután feltekerte és leengedte a feketét, a Nap lenyugodott, elsötétült az ég, és beköszöntött az éjszaka.
A fénnyel, világossággal megjelenő napkelte időszaka, a pozitív erőknek a gonoszság felett aratott győzelmét jelzi; ellentéte a sötétséggel jellemzett éjszaka. Reggel a növények kivirulnak, a virágok kinyílnak, éjszaka elhervadnak, összecsukódnak. A hajnal mindig fiatal, halhatatlan, minden új nap megjelenik, és minden lehetőséget magában rejt; a remény szimbóluma. Az égtájak közül a Kelet (napkelte), az állatok közül a kakas hordozza a hajnalhoz kapcsolódó jelentéseket.
A napszakok, az évszakokhoz hasonlóan, az emberi élet négy szakaszát, a születést, a felnövekedést, a megöregedést és a halált szimbolizálják.”
********

Szilágyi Domonkos
Napszakok
Ó, be félem a sötétet.
Szemen keresztül megétet.
Romló szememen keresztül.
Szemhéj verdes, pilla rezdül.
Kis halálok, éjszakányik.
Életre ha reggel rányit
elmém, s elkezd zakatolni
(istenem, lelakatolni
hogy lehetne egy parányit?),
ó, be félem a világot.
Félek fényt, félek sötétet,
ez megmar, amaz megétet.
Ily bolondot még ki látott?
Nem vágyom már útra, tájra,
sem örömmel és se fájva,
nem vágyom se rigófüttyöt,
tavaszi fát, amely rügyköd,
törzses tölgyet, bütykös bükköt,
hóhullást, fenyőszagot.
Csak egy békés napszakot.
********
Lehet az első benyomás, a szerelem és a sztereotipikus unszimpatizáció első látásra, egy új dolog kezdete. Már régen nagyon sokat agyaltam amikor hajnalig fentmaradtam… csak leültem a teraszra, és néztem ahogy felkel a nap. Akárhányszor ez azóta megtörtént vagy álmatlanság miatt, vagy mert reggelre értem haza valahonnan, mindig ugyanaz a megmagyarázhatatlan atmoszféra kap el. Leírhatatlan eufórikus érzés. Hűvös, de mégis kellemes melegséget áraszt. Azok a színek… Azok bíztatnak optimizmusra, hogy hátha egy jobb napra virrad a világ. Félelmetes ahogy magával ragad, egyszerűen minden más megszűnik létezni arra a pár percre.
Night and Day (Part I.) – Dawn
********
Már fentvan a nap, beragyog mindent. Elvakít ugyanúgy, mint ahogyan az előbb említettem. Megtéveszt a “jobb nap virrad, ne aggódj” kifejezésével. Nem szabad bedőlni neki. Minden élénk, minden szemfényvesztés. Minden meghazudtolja a saját természetes valóját, minden egyes tárgy, élőlény, táj. Ilyenkor a butítóban (iskola) vannak egyesek [itt lesz erről egy link egy külön bejegyzésben, amit bőséggel ki fogok fejteni], míg mások robotolnak, segget nyalnak, és eljátsszák a rabszolgát mert nem tudják kihasználni agykapacitásuk maradék 90%-át. Elhitetik magukat tudat alatt, hogy boldogak, nevetnek, gangelnek a játszótéren, shoppingolnak, facebookon ismerkednek (mert már hol máshol). Közben nem tudják de rohadnak belül, rágják a férgek, tudják hogy valami hiányzik, de nem tudják megnevezni. Meg nem is akarják.
Night and Day (Part II.) – Daylight
********
Ezt az időszakot egy készülődésnek tartom egy afféle rítushoz. A régi horrorfilmek jutnak az eszembe, amikor a film kétharmadánál egy pár másodperc bevágás jelentkezik egy naplementéről egy melankólikus zenebetéttel megspékelve baljós dolgokat sejtet. Vagy éppen álarcosbálra készülnek, és duplen rejtik el eredeti valójukat a külvilágtól. Kétszínűség a négyzeten… vagyis akkor már lehet egyből háromszínűség. Kinek mennyi. Visszatérve az éjszaka végül az a napszak, amihez a legtöbb közösségi és lélektani dolgot köti a legtöbb szubkultúra, vallás, történet, miegymás. Ahogy Szilágyi Domonkos verséből is kivehetjük, a szó nomád szimbólumából a halált vehetjük ki, de az igazából csak egy pillanat, így ellentmondásba keveredtem. Az éjszaka mint időintervallum egy határozatlan határú “tól-ig”. Ebből az egészből végül annyit akartam kihozni, hogy nem lehet mindent egyszerűen két kategóriában sorolni. Lehet mindennek megvan a maga ellentéte, ying – yang, fehér – fekete, szeretet – gyűlölet, éjjel – nappal, de beteges kétkedő ideológiám és tapasztalataim szerint az egymást kiegészítő 100% igazából csak 99%, és mindig minden helyzetben ott pislákol az az 1% lázadás. A “mi lett volna ha”, a “mi lenne ha”, a törekvés, hogy ne csak a “felsőbbrendű” vagy a “sors” szerint matematikailag megírt tényeket használjuk fel mint a nagy áltag, csak mert nem érdekli őket. Köszönöm ha elolvastad, és meghallgattad a koncepciókat, kibontott hozzászólásodat szívesen látom ismét. A kételkedés legyen veled!
Night and Day (Part III.) – Dusk
Night and Day (Part IV.) – Darkness
Kategória: Skizotype
Címkék: night and day, skizotype